Elmélkedések a stresszről

ÖSSZEFOGLALÓ NÉV

Ez alatt feszültséget, nehézséget, fáradtságot, kimerültséget, idegességet, kedvetlenséget értünk, mindent, ami rossz közérzetet, hiány-, vagy veszteségtudatot okoz…
Mindenki tudja, érzékeli: ez teher, az élet megrontója, megrövidítője
Mégis kevesen csökkentik TUDATOSAN a többnyire szükségtelen ártalmakat!
ÖNTUDATLANUL történik meg velünk az élet, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság érzetét hozva magával!
Ez egyre inkább nincs sem kedvünkre, sem hasznunkra, akár elveheti az életkedvünket is, boldogtalanná, sikertelenné válunk, észrevétlenül betegszünk meg a hétköznapi stressztől!

Stressz-teszt

A STRESSZ JELENTÉSE Selye János szerint: „A szervezet válaszreakciója, mellyel képesek vagyunk megfelelően alkalmazkodni az állandóan változó környezeti hatásokhoz”
Egyszerűbben: „A STRESSZ AZ ÉLET SÓJA”
A feladatod: Ne légy sótlan – és el se sózd… Megtalálni az „arany középutat”.
Csakhogy… rendszeresen elsózzuk, túllövünk a célon, túlgondoskodjunk, túljátsszuk a szerepeinket…
A másik véglet: sótalanokká válunk… Túl-aggódjuk, tehetetlenségünkben (amikor valójában nem „tenni”, hanem szeretni kellene) belesavanyodunk a stresszel folytatott meddő küzdelembe, a nyugalom és a szeretet keresésébe…

Kitöltöm a stressz tesztet

Valójában azonban A STRESSZ NEM LÉTEZIK, csak a dolgok történnek velünk, hogy általuk fejlődhessünk, teljesedhessünk szellemileg, emelkedhessünk lelkileg.
És csak a GONDOLKODÓ ELME az, amelyik – balgán megítéli és „kettéosztja” a dolgokat, eseményeket, embereket: szépre, kellemesre, jóra… és csúnyára, kellemetlenre, rosszra…
Az előbbit elfogadja, vágyja, kívánja és szeretné a menyekben érezni magát tőlük… a másikat elutasítja, féli, látni se akarja, és a pokolban érzi magát miatta…
És ettől az automatikus (ősi, ösztönös) reakciótól SZENVED az öntudatlan EMBER!
Ennek az irreális stressznek a törvényszerű következményei vonulnak végig a testi funkciókat irányító pszicho-neuro-endokrin-immun rendszeren és landolnak a sejtekben, génekben.
Nem a stressz betegít – hanem a stresszorról (ellenség, főnök, anyós, árfolyam, kórokozó, időjárás…) alkotott ítélkező-megkülönböztető-kizáró gondolataid, és a nyomukba lépő rossz érzés, hiány, kielégítetlen szükséglet.
A stressz „okozói” helyett a tudatosságunkat, jelenlétünket és hozzáállásunkat érdemes kontrollálni – azt is csak szeretettel, kedvességgel, együttérzéssel.

A stresszel összefüggő állapotok, „betegségek” (hamarosan…)

 „Nincs a világon se jó se rossz;
a gondolkozás teszi azzá!
(Shakespeare)

Az emberi TEST egy csodálatos önszabályozó, önfenntartó, megújulni és egységben maradni képes, teljes és tökéletes, öntudatos RENDSZER. Ami ezt az istenadta teljességet és egész-séget a maga természetességében meghagyhatja, sőt minden cseppjét „kiélvezheti” – vagy ebbe a csodába „belerondíthat”, az nem más, mint a gondolkodó és érző ELME a negatív programozottságával (hozzáállás, félelem)
Amit a tudomány eddig bizonyítottan tud a testről, a testet szolgáló szervrendszerekről és a testet alkotó sejtekről, hogy hármas irányítás alatt áll: neuro-endokrin-immun komplex hatások.
Amit viszont még csak mostanában kezd az epigenetika által (újra)felfedezni, hogy mindezek fölé a gondolataink és az érzelmeink vannak rendelve. A testi sejtek (bennük a központi hardver, a gének) a gondolataink által vezérelt és az érzelmeink által működtetett finom, de teljes értékű mikro-rendszerek.
Ha a mellérendeltségen túl alá-fölérendeltséget is vélünk felfedezni, akkor minden a sejteket/géneket érő hatás (túl- és alul-stimulálás) a gondolatokból ered, és működésében (túl- és alulműködés) a gondolatokhoz hozzátartozó érzelmek által befolyásolt.

Nézzük például az ismert STRESSZVÁLASZT, aminek első reakciója (vegetatív/automata) önszabályozó természetéből ered, hogy a sejtek önmaguktól is (ehhez nem kell gondolkodás, vagy döntés) képesek először egy felfokozott („Harcolj, vagy menekülj”) működésre – majd visszatérni a normál, nyugalmi működésbe. Ez a stresszhez való alkalmazkodás első fázisa. Ebben a szellemi-lelki állapotban az érintett szerv-, szervrendszer működése felgyorsul, heveny gyulladások, túlműködések, megnagyobbodások, törések, szakadások jönnek létre.
Ha azonban gyakori, netán folyamatos a harckészültség (ugrásra kész, túlbiztosított, negatív automatizmusok), akkor előbb-utóbb az adott „témával” foglalkozó sejtcsoportok belefáradnak ebbe a fokozott – alig észrevehető, megszokott, természetesnek vélt – „védekezésbe” (nem akarom, mikor lesz már vége, nincs ez így jól, megbántott…), vagy állandó „támadásba” (elrontottam… te vagy a hibás… vérig sértett… azt akarom…). Ez a tartós stressz fázisa, amikor már a sejt- és szervfunkciók lecsökkennek, krónikus alul-működések, hiányállapotok, sorvadások, ritkulások keletkeznek.
És mindez az emberi elméből indul ki – döntő többségében öntudatlanul!

Jelen pillanatban sem az vagy, aki lehetnél!

Csak azért, mert nem figyelsz önmagadra, és nem észleled a saját gondolataidat, érzéseidet, nem vagy képes tőlük függetlenné, TUDATOSSÁ válni!

Éppen ezért nem az önismeret (milyen élethelyzetekben hogyan szoktam reagálni – én ilyen vagyok, fogadjatok el ilyennek…), hanem a folyamatos, ön-együttérző, elfogadó/megengedő ÖNMEGFIGYELÉS az, ami képes önmagunkat tisztán látni és szeretettel korrigálni – ha tudjuk, mi az emberhez méltó gondolkodás, hozzáállás és képesek vagyunk ezt az önmegfigyelést egy lecsendesült, tiszta elmeállapotban, az elme minősítésétől, ítélkezésétől függetlenül, pillanatról pillanatra megtenni. Mert valójában a figyelmünk az egyetlen „eszköz”, amit tudatosan és tárgyilagosan irányíthatunk!

Ebben egyedülálló és sorsfordító a MINDFULNESS, a tudatos jelenlét, éber figyelem!
Az „engedelmes” test csupán „híven” követi az elme „parancsait” – holott parancsok nélkül is (sőt még inkább) hibátlanul tehetné a dolgát!
Tehát a gondolkodás az élet megrontója!?
Csak a megszokott, öntudatlan, hozott és szerzett hamis mintáktól torzult meggyőződések és téves hiedelmek járnak ilyen törvényszerű következményekkel – ez nagyon ALACSONY TUDATOSSÁGI SZINT, tele túlélő automatizmusokkal.

A mindfulness gyakorlása által lehet más az életed,
válhatsz azzá, akinek születtél,
emelkedhetsz a tudatosság belső létráján!
Teremthetsz egy olyan Világot, és olyan Életet,
ami kedvedre szolgál, és amit örömödre élhetsz!