Nem mindegy, hogyan ölelünk, és mit érzünk, élünk megölelés közben. Az ölelés lélektanáról Miroslav Volf horvát protestáns teológus a következőket tanulmányában: ” Az ölelés mozdulata 4 szerkezeti elemből áll. Ahhoz, hogy tényleg ölelésről beszélhessünk, egyik sem hiányozhat, és mindnek töretlen egymásutánban kell következnie. ”
Az ölelés első eleme: A KAROK KITÁRÁSA
Ez a másik ember utáni vágy kifejezése és egyben annak jelzése, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkba zárt identitásunkkal. A másik felé kitárt kar a “a másik hiányában érzett fájdalomra, illetve a másik várt jelenléte miatt megelőlegezett örömre utal” . A karok kitárásával egyrészt hátrébb húzódunk önmagunkba, hogy helyet teremtsünk magunkban a másiknak, másrészt elmozdulunk önmagunkból a másik irányába, hogy belépjünk az ő kitárt karjai által felénk megnyíló résbe. A meghívással egy időben kopogtatunk a másik ajtaján, hogy miközben ő belép hozzánk, mi is beléphessük őhozzá.
Az ölelés második eleme: A VÁRAKOZÁS
A másik befogadására irányuló mozdulat megáll a másik határánál és felfüggeszti a mozdulatot amíg a másik részéről egyértelmű utalás nem jön, hogy az ölelést ő is akarja. Az ölelést kezdeményező vágy nem lehet támadás és nem lehet tiszteletlen fürkészés sem. Megengedi, hogy a másik ne akarjon megnyílni, nem tolakodik be a másik énjének terébe erőnek erejével. “Nem lehet a másikat ölelésre kényszeríteni vagy manipulálni. Ha bekövetkezik az ölelés, ez csak azért van, mert a másik éppúgy vágyik az énre, miként az én a másikra. Ez különbözteti meg az ölelést a másik elragadásától és hatalmunkban tartásától. ”
Az ölelés harmadik eleme: A KAROK BEZÁRULÁSA
Ez viszonosság nélkül elképzelhetetlen, az öleléshez két pár kéz kell. Egy pár kéz vagy nem tud ölelni ( ha tiszteletben tartja a másikat), vagy csak elragadni képes a másikat (amennyiben nem tartja tiszteletben őt). A másik terébe való kölcsönös és tiszteletteljes belépéskor finom érintésre van szükség. “Karomat nem fonhatom túlságosan szorosan a másik köré, mert akkor összeroppantom, asszimilálom őt, s ily módon a kirekesztés burkolt hatalmi aktusát hajtom végre rajta. ” ” Ehhez hasonlóan tulajdon énem határaira is vigyáznom kell, ellenállást kell tanúsítanom, máskülönben az önmegtagadás pusztító aktusát hajtom végre. Valódi ölelés akkor lehetséges, ha a másikat valóban másiknak tudom elfogadni.
A negyedik elem: A KAROK ISMÉTELT KITÁRULÁSA
A karoknak meg kell újból nyílniuk, el kell engedni a másikat, hogy megmaradhasson mindkét énnek “a másik jelenlétének nyomaitól meggazdagodott azonossága”. Az ölelésben benne van a másikkal való azonosulás, de a különbözőségek közötti egyezkedés is. ” Egy ölelés vége bizonyos értelemben már egy másik ölelés kezdetét jelenti, még ha mindkét én egy darabig elmegy is a maga útjára.”Az ölelés véget ér, de éppen ez teszi lehetővé, hogy az énnek a másik irányába való mozgása folytatódhasson és soha ne érjen véget. Talán nem véletlen, hogy a horvát Miroslav Volf ezeket a gondolatokat a délszláv háború idején fogalmazta meg. Az ölelés fenomenológiájának megértésére valószínűleg a megbocsátás és az ellenség szeretetének parancsa miatt van a legégetőbb szükségünk.
Virginia Satir családterapeuta szerint 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz és 12 a fejlődéshez!
Fontos, hogy az ölelés POZITÍV legyen, az udvariasságból való ölelés nem működik!
A képmutató ölelés éppen olyan bűn, mint az ölelés elmulasztása, ha arra szükség van.
