Amikor párommal először találkoztunk a koronavírussal, akkor még úgy véltük, elsősorban az idősekre és krónikus betegekre veszélyes. Részben ezért is, de inkább amiatt, mert hiszek abban, hogy a lelki egyensúlyban lévő embereken kevésbé fognak ki a betegségek, és én úgy gondoltam közel állok a lelki egyensúlyhoz, nem tartottam nagyon ijesztőnek rám nézve ezt a dolgot.

Az egyetlen dolog, amitől féltem, hogy kellemetlenül érinthet, ha elveszítem a szaglásom. A megfelelő óvintézkedések betartása mellett igyekeztem élni az életet, úgy, ahogy eddig. Majdnem egy éve tartott már a világjárvány – ami érthető módon megviselte a mindennapjainkat, a legjobb szándékunk ellenére is. Ekkor már kb. 4 hónapja tartott az is, hogy páromon nagyon nagy volt a munkahelyi nyomás, az ébren töltött idejét szinte csak munkával vagy üres fejjel bambulva töltötte. Érezhetően gyengébb lett mindkettőnk szervezete ebben az időszakban. Nagyon egyedül éreztem magam és nehezemre esett már páromat támogatni, hát úgy döntöttem, kiveszek egy kis “szabit”. Egy héten keresztül majdnem minden napra szerveztem valamilyen programot, aminek az lett a vége, hogy összeszedtem valahol a koronavírust.

Egyetlen kellemetlen tünetet tapasztaltam magamon, pont, amitől féltem, elveszítettem a szaglásom. Ezen kívül enyhe kimerültséget éreztem egy pár napig, elsősorban pihenni volt kedvem. Ennél súlyosabb tünetek nem voltak. Párom is elveszítette a szaglását, enyhén lázas lett és levert. Ezután másnap elment koronavírus vizsgálatra, ami pozitív lett.

Így 10 nap kényszer pihenőt kapott a munkából, amit én nagyon-nagyon szerettem volna már, úgy gondolom, „direkt” neki hoztam a koronavírust  mivel egy sima megfázás nem volt neki elég jel arra, hogy pihenjen – a koronavírusra volt szükség. Igaz, nem pont így lett optimális, de nagyon ránk fért az a 10 nap, amikor semmivel sem foglalkoztunk, csak pihentünk. Naponta végeztük a szeretet-meditációs gyakorlatot, amit Tőletek kaptunk. Ő, mivel nagyon stresszes időszakban volt, nehezebben viselte a vírust, mint én, de ő is hamar túl lett rajta, kb. 5 nap után visszajött a szaglása és 10 nap alatt a levertség érzete is elmúlt.

A legnagyobb nehézség számomra a szaglásom visszatérésekor érkezett. Ugyanis nem a megszokott ízek és szagok jöttek vissza, hanem néhány teljesen új szag. Ezek a szagok semmihez sem voltak hasonlíthatók, egyszerűen csak úgy lehet jellemezni, hogy hányingert keltő és undorító. Amint megéreztem az orromban vagy a számban, azonnal öklendezni kezdtem, volt, hogy hánytam is. Olyan mindennapi dolgok lettek undorító ízűek/szagúak, mint a fogkrém, kávé, de még a levendula illóolaj is. Borzasztóan kétségbe estem, mert nem hallottam még erről a jelenségről, és amikor utána néztem, láttam, hogy sokan hónapok óta ebben az állapotban vannak. Napról napra jobban féltem, ezzel párhuzamosan egyre több dolog lett undorító “kovid-szagú”, kenyéren és tésztán kívül semmi sem volt a megszokott ízű! Teljesen megingatta ez az állapot a hitemet, a bizalmat saját magamban, azt hittem egy szörnyű rossz ember vagyok, akit így tanít a sors. Ekkor hívtalak fel titeket! 🙂 Megbeszéltük, hogy a szagok, vagy azoknak az elvesztése, megváltozása, a világ felé (és ahogy rájöttem később, elsősorban a magam felé) irányuló bizalommal és feltétel nélküli elfogadással függhetnek össze. Az egyetlen, amit tehetek, hogy elfogadom az állapotomat. Ezután minden nap elkezdtem a szerető kedvesség meditáció mellé a nehézségek leküzdésére irányuló mindfulness meditációt is gyakorolni. Már az első alkalom után nagyon komoly változások történtek a szaglásommal! Enyhültek a hányást keltő szagok és a régi megszokottak elkezdtek visszatérni. 

Egy pár nap alatt nagyon jelentősen javult a szaglásom, már csak néhány dolgot éreztem nagyon undorító szagúnak. Ekkor volt időpontom a segítőmmel, akivel egy egészségtudatot elősegítő meditációs gyakorlatot is csináltunk. Emellett természetesen folytattam a szerető kedvesség meditációt is, ezután már tényleg 1-2 napon belül teljesen minimális lett a “kovid szag”. Sokat próbáltam „dolgozni” azon, hogy a bizalmat és a szív csakrához kötődő érzelmeket milyen formában teremtsem meg, mert nyomokban azért éreztem még, hogy pl. a kávé vagy az utcai szmog “kovidos”. Hamar elmúlt, de pillanatokra azért éreztem.

Őszintén szólva nem tudom, hogy hogyan de úgy érzem, sikerült valamilyen módon tanulnom ebből, különben biztosan nem múlt volna el… 🙂 

A legutóbbi tapasztalásom óta ugyanis egyáltalán nem éreztem a “kovid szagot”! 🙂 

 

Bizalommal: Bori

 

2o21.o5.o9